Azt hiszem épp itt az ideje, h fojtassam a múltheti nyáladzásom...
Nos ott tartottunk h vajon Dan most akkor kicsoda/micsoda?
Ámde az van, hogy ez (az) a sztori nem róla szól... legalábbis nem teljesen. Nem ő a lényeg, hanem az a kishölgy, akit tavaly nyáron megismert és észrevétlenül, nem szándékosan megmutatta neki a saját világát amely fenekestül felforgatta szerencsétlen csaj életét. Olyannyira mély benyomást tett rá, h miután a bajt érzékelve Dan augusztus közepén (kb egy hónap ismeretség elteltével) inkább távolságtartóvá vált, a mai napig gyötrődik... Namost a valóságban: "lány" 5 éves kb boldog kapcsolatban megismerkedik Dan-nel akinek az élete csupa játék és mese... ami persze nem igaz, mert éppen még mindíg azt a lányt siratta akit már jópár éve elvesztett, de azért ez meg az történik. Szóval "lány" megírígyli a történéseket. Úgy glja, az ő élete unalmas és ráadásul akivel az unalmán osztozik az nem is igazán szereti. Így úgydöntött feladja az elmúlt öt évet és nekivág az ismeretlennek. Két hét felhőtlen boldogságért vajon megérte? Ha engem kérdeztek, nem. Mert a "lány" még mindíg 7 napból 6 reggel kisírt szemekkel ébred. Mert azt glta, h neki is menni fog, h mindíg történjen vmi... Csakhogy mivel "5 éves" egy igazi férfi és az életbe többet nem látja, Dan pedig már kezdetekkor megmondta neki, h rá ne számítson igazából túl sokáig, így egyedül maradt. A barátnői családos emberek. Nincs neki más tehát mint munkába menni minden reggel, hangulatfüggően mosolyogni/nem mosolyogni Dan-re két hetente elárasztani Dant azzal, h ő mennyire szenved, a könnyeket visszanyelve érdeklődni, h mért nem lehetnek úgy, mint régen... Természetesen a hozzáállása ennyi idő elteltével nem normális. Ugyanakkor látni ezt a fájdalmat és kínt egyáltalán nem hangulatfokozó... Ezt a kis történetet csak azért írtam le, h esetleg mindenki tanuljon belőle... Ugyanis Dan is járt már ugyanígy, mint a "lány" és ugyanúgy is, mint mr. "5 év"... Azaz a korábbi három lehetőség közül, amit Dan szerepére feltettünk ("A "szürke hétköznap", az "újdonság", esetleg a szenvedő barátnélkül maradt deprssziós"), tulajdonképpen mindhárom megfelel. A kérdés csak az, épp melyik jön elő...
Egy dolog biztos. "hősünk" már megélte a fájdalmat, okozta is és pontosan tudja, mit jelent az. Ugyan az érzelmi fejlődésben ez a tapasztalat rengeteget segít, senkinek nincs joga ilyesmit okozni valakinek. Nincs rosszabb, mint éjszaka arra kelni, h hányingered van, úgy fáj a gyomrod, csak mert akit addig megszoktál, h ott fexik melletted, most foggalmad sincs hol van és mit csinál és ami mégrosszabb h kivel. Csak azt tudod, h semmi keresnivalód ezen a világon nélküle, a hajnalt várod minden éjjel, mert nem tudsz aludni és az éjjelt várod minden nappal, mert nem viselsz el senkit... csak fáj, de valóban, mintha kést forgatnának benned. És ha épp egyedül vagy hát zokogsz, mint egy ovodás, akinek elvették a játékát...

Uhhh... hát mindenkinek szép napot! xoxo...

P.S.: amúgy az élet teli van meglepetéssel. Egyik napról a másikra történhet vmi amitöl elhiszed (leglábbis egy ideig), mégis van remény, h nem csak egy nagy kibaszás az egész. Elhiszed, hogy várnak rád még szép dolgok, ami másképp nem is történhetne csak pontosan úgy ahogy eddig eljutottál...