lehet, hogy a csillagjegyemből(ikrek) adódik, vagy csak egy önismereti képzésen kéne részt vennem, de valahol megőrjít, hogy ha bizonyos kérdéseket felteszek önmagamnak annyira csapongó válaszok és gondolatok képződnek a fejemben, hogy sajnos nem tudom már eldönteni, hogy mi a normális és helyes út...és megijeszt, mert az okát sem tudom eldönteni, mert nem tudom, hogy igazából melyik válasszal magyarázzam meg magamnak, amivel letudnám nyugtatni a kedélyeket legbelül...
több ezer karaktert üthetnék most le, hogy ezt kifejtsem de nem biztos, hogy van értelme. Valószínű, hogy az a legnagyobb probléma, hogy lelkileg zaklat fel az, hogy 25 évesen nem értem el azokat az általam kitűzött célokat, amit kis gyermekként elképzeltem. hogy mi is motoszkált akkor a fejemben? hogy már a saját életemet fogom élni, és az esküvőmhöz közelítek....de ezek az álom buborékok a fejem felett mára már szét durrantak...mert az akkor elképzelt gyönyörű szép messzinek hitt álomvilág eljött, benne élek, és ezt úgy hívják, hogy a jelen. a most. Még nem tudtam elkezdeni a saját életemet, nincs párom, és ezáltal nincs kivel tervezni a közös jövőt, a fehér ruhát, és hogy mi legyen az esküvői menü...ez nem is egy olyan nagy probléma, de amit mondjuk 15 évvel ezelőtt elképzeltem, az abszolút romokba dőlt. Persze ez nem kudarc, mert az élet sosem olyan, mint amilyennek elképzeljük, de legbelül szomorú utólag úgy visszagondolni ezekre az ábrándokra, hogy hamis illúziók voltak...és lehet, amiről most ábrándozok, 5 év múlva egy ugyanilyen hamis illúzióként fogom látni.. olyan dolgokban hittem, és lehet, hogy most is olyan dolgokban hiszek, ami abszolút átverés volt a számomra..
Persze mindig is egy álmodozó lány maradok, hiszen ezek az elképzelt szituációk boldoggá tesznek. elég ellentmondó nem? álmodozom, hogy boldog legyek, amiről tudom már a gondolat pillanatában is, hogy egyszer fájni fog...kicsit önmarcangoló folyamat, mégse lehet, abba hagyni...függőséget okoz, mint a cigi, a kávé, mint minden berögzött szokásunk...
Lehet, hogy ez most nagyon önsajnálóan hangzik, de nem erről van szó....csak mindig minden miértjét keresem. Az, hogy mennyire találok rá választ?! maradnak kérdőjelek, de ezek egyszer az idő elteltével ponttá változnak. Megérkezik a felvilágosodás, a válasz. most is lenne olyan kérdésem amire még nem tudom a választ. miért pont Ő? miért láttam? miért támadt fel bennem akkor az az érzés? miért beszélgettünk?miért találkoztunk?miért mélyült el? ezekre mind egyszerű lenne a válasz HA arra megtudnám kapni a választ, hogy miért nem dönt?miért nem vállalja fel?miért nem ad egy esélyt? hát nem lenne ugy minden egyszerűbb?! miért menekül a boldogság elől?miért nem a szívére hallgat?
miért kell 25 évesen az etalon emberrel találkoznom? ez így igazságtalan, főleg, hogy ilyen rögös az út felé....de nem adom fel!
