el jött az a pillanat, amit sosem akartam..az a pillanat, amitől mindig is rettegtem...elrontottam, hibát csináltam, kijavítani sajnos nem lehet, legalábbis a jelenlegi helyzet szerint..
aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok gonosz, nem tudnék senkinek sem ártani.nem vagyok önző, és örülök, ha másnak boldogságot tudok okozni. szeretem a szabadságot, és nehezen viselem, ha valaki beosztja az időmet. ez lehet, hogy nem jó tulajdonság...de alapvetően mindig figyelek arra, hogy mást ne bántsak meg. sajnos, mint most is, belecsúszok, hogy akaratomon kívül, megbántom azt az embert aki a legközelebb áll hozzám....cselekedtem, rosszul, ahelyett, hogy előbb gondolkoztam volna....tény.elrontottam. viszont annak a híve vagyok, hogy mindenki kaphat még egy esélyt. én is mindig mindenkinek adtam...ha elrontotta, megoldottuk, mérges voltam, de nem bántottam meg. mindig volt egy újabb esély, hogy bizonyítson. mert ezt mindenki megérdemli. Aki embereket öl, gyerekeket molesztál, és még a végtelenségig tudnám sorolni, hogy mennyire durva dolgokat követ el, büntetését megkapja, és utána kap még egy esélyt arra, hogy újra kezdjen. azokat amiket elkövetett már jóvá nem tudja tenni, a z áldozatait nem tudja visszahozni, de lehet, hogy megbánja, és rájön , hogy többet ilyet nem követ el...
nálam ez az eset nem áll fenn...nem öltem meg senkit, nem csaltam meg, nem bántottam..."csak" egy rossz szituációt alakítottam ki, ami miatt most teljesen felborult az eddigi megszokott életritmus...
rettegek, hogy elveszítem, én nem akarom... még így se, hogy megbántott, és olyan szavakat és mondatokat vágott a fejemhez, amitől szörnyen sír a lelkem. és amitől felmerült az a gondolat, hogy az elmúlt több mint egy év egy hazugság volt? akkor miért érdemes küzdeni, vagy egyáltalán létezni...
én nagyon remélem, hogy soha többet nem fogok senkit sem szeretni. a szeretet, a szerelem múlandó, viszont elmúlása hosszú ideig fájdalmas. nehezen tudok szerelembe esni, nehezen engedek magamhoz közel bárkit is, de amikor közel engedem, jön a csalódás , a rácsodálkozás, hogy hogy fordulhat ki magából az az ember, akit eddig szerettem?! ennyire vak voltam, vagy ennyire jól színészkedett? felesleges is ezeken gondolkozni...
de ilyenkor egy dolog van, ami mosolyt csal az arcomra..az égre nézek, és tudom, hogy egy ember mindig szeretni fog. Ő úgy távozott az angyalok közé, hogy nagyon szeretett.
