akkor érzed valójában, hogy mit is érzel legbelül, mikor már nincs...mikor elhagy, ott hagy, eldob magától...persze más az ha valaki meghal, mert róla tudod, h ő elment, örökre, nem jön már vissza, csak emléke él szivedben....de más az, amikor él, tudod, hogy jól van,és tudod azt, hogy a kialakult rossz helyzetért te vagy a hibás...elrontottad, jóvá tennéd, de még sem lehet...amikor haladtál egy úton, de kibicsaklott a lábad, és mire végre felálltál a fájdalmadból, besötétedett, és rossz fele mentél....nem szándékosan tértél le az útról. bepánikolsz, kapkodod a levegőt, hogy mégis hogy jutsz vissza a helyes útra?! igazából fogalmad sincs, hogy merre menj...várod, hogy hátha jön valaki aki segít....néha néha találkozol is jó akaróiddal, de még mindig nm tértél vissza arra az útra, amin elindultál.
Én most nagyon eltévedtem az erdőben, félek, mert egyedül vagyok, félek mert hideg van, és visszaszeretnék térni.ha visszapörgetném az időt, sokkal jobban figyelnék a lábam elé, hogy mégis mire lépek....sokkal körültekintőbb lennék, sőt mivel látom, hogy besötétedik, inkább megállnék, hogy majd a világosban folytassam a helyes utamat. most sötét van.nem tudom, hol vagyok. ha kivilágosodik, akkor is csak bolyongok. nem találom az utamat. minden vágyam visszatérni rá, minden vágyam....
