a gyomrom remeg, a megérzések kavarognak, nem tudom mit érzek, mindenesetre rosszat?! vagy változást?! a változás jó dolog....egy kihívás! az ember fél tőle, és ugy érzed, mintha egy szikla tetején állnál, és nem mernél leugrani, pedig tisztában vagy vele, hogy csak a vízbe ugrasz, semmi nem fog történni, az adrenalin szinted meg nő, az első ugrás után , már nem akadályként veszed, hanem élvezetként könyveled el. Ilyen a változás is, legalábbis nekem...félek, várok, töprengek, elméleteket generálok, elképzelem.és nem a várt formát hozza, sokkal jobb, és sokkal könnyebb mint azt valaha is elképzeltem...csak kivárni...az a nem könnyű! Általában senki sem szeret várni.Valaki türelmesebb, valaki toporzékol, annyira felőrli a várakozás menete...de lényegében senki sem szereti.
Várok, várok...már mióta várok?! nagyon régóta...hogy ennek mi lesz a vége? meghozza e a várt gyümölcsöt? nem tudom...eddig kitartóan álltam a sarat, kisebb nagyobb hullámvölgyekkel, de most már a legrosszabb állapot lépett fel ami létezik ebben az esetben....egy szóval: semleges! amikor nincs düh, nincs boldogság, nincs harag, nincs ábrándozás...helyette van a váll vonogatás, az "ez van" effektus... a beletörődés, a küzdés hiány...valahol rossz...de nem azért alakult így, mert ezt aakrtam, h így alakuljon, hanem mert Ő ezt szerette volna... nem a kitartásomat táplálta, támogatta, hanem inkább a kiltásán próbálkozott...milyen szomorú...de lehet, h sikerült neki...
értelme mennyi volt? sokat tanultam belőle, megtaláltam az ideált, láthattam, hogy van másik felem, csak sajnos mégse kaphatom meg... egy kicsit élhettem egy olyan érzelmi világban, amit mindig is elképzeltem magamnak, megálmodtam, és egyszer csak valósággá formálódott.csodálatos volt! felemelő érzés, találkozni azzal az emberrel, akiről tudod, h ő másik feled!összeilletek tényleg mint egy puzzle...csak sajnos az egyik puzzlenak leszakadt a sarka, mert mégsem úgy alakult, ahogy kellett volna... de a lelkemnek, hogy igenis létezik a tökéletes, borzasztó jó érzés. az, hogy nem vele fogom leélni az életem, az már kevésbé...és sajnos bekövetkezik az a nem fair elméletem, amit pár posttal ezelőtt kifejtettem.
Senki sem mondta, hogy ez élet könnyű...
