minden ember egyforma, de mégis mindenki különböző. Azét írom, hogy minden ember egyforma, mert mindenki tud örülni, hazudni, elégedetlenkedni, sírni, nevetni, megbántani, csalódni és még a végtelenségig sorolhatnám. Erre mind képesek vagyunk, senkit sem áldott meg az  ég csak egy ilyen képességgel mind közül. Viszont, abban már különbözünk, hogy kiben melyik a mélyebb, ki használja többször, ki kevesebbszer....ki hogyan reagálja le az élet adta helyzeteket, és kiben melyik tulajdonság, érzés erősődik fel bizonyos szituációkban.

én vagyok az örök elégedetlen.én vagyok az, akinek mindig baja van.állí

lehet fogni a teliholdra, lehet az időjárásra, arra, hogy nő vagyok, vagy hogy a hormonjaimmal van a gond...de elegem lett. borzasztóan rossz, túl teng sajnos a belső feszültség, mert félek tőle, hogy kimerjem adni, és egy lapra feltenni mindent, vagy inkább tartsam magamban.....viszont, ha magamban tartom az egyszer fel fog robbanni.

mit csináljak?senki sem tudja megmondani....állok azon a bizonyos úton, és már nagyon elkéne indulnom, vagy balra vagy jobbra...

Amikor az ember a megszokásban él, akkor hiányolja a tüzet. amikor pedig az izgalom, a tűz, a változatosság a mindennapjaid része, akkor vágysz a nyugalomra, a higgadt lecsendesedett állapotra. Ábrándozol a békéről, és már nagyon utálod az állandó izgalmat. Bár már ez is elismerő dolog, hogy két  évig lehet tartani azt a tüzet, ami néha fáj, néha pedig felmelegíti a szívedet.

Az én szívem most fagyos, és unalmas. Nincs benne élet, és nincs benne tűz. Fáj a parázs, ami most ott serceg. Vágyakozik, fél retteg, akar, szeret, menekülne....ennyi féle érzést egy helyen tartani roppant mód káros. Jelenleg nincs benne rendszer, nincs benne remény....rumli van,felfordulás, egy abszolút bizonytalan jövőképpel párosítva.Ijesztő, elszomorító. Az erőmet visszahúzza, a kedvemet csüggeszti. és mind azért mert TE nem vállalod azt ami benned van. Tagadhatod-tagadod- küzdhetsz ellene, megijedhetsz, menekülhetsz, leszarhatod, belőled sem fog eltűnni. Saját bizonytalanságod, és félelmed van belém ültetve. Így már nem csak a saját magam gondját cipelem, hanem a tiedből is átveszek. 

Annyira egyszerűbb lenne ha nem a túl gondolt gondolatokat, a túl gondolt negatív jövőképeket görgetnénk magunk előtt, amiben csak a hibát keressük, hanem a mának a boldog pillanata adna erőt a jövő szépségéhez.Hiba mindenkiben és mindenben van, de ha nem erre koncentrálunk hanem megoldjuk és tovább megyünk, már nem is hibaként fogjuk fel, hanem csak egy kis akadályként, amit ha jól oldunk meg, sikerként könyvelünk el.

Persze nem vagyunk egyformák, és mindenkinek más a mérce, máshol van meghúzva a fontossági határ, más sorrend van az életünkben. Nekem te vagy a sorrend, és innentől fogva te vagy a határ, a mérce, a fontossági sorrend eleje....nyilván én vagyok a hülye, és a saját magam döntése, de ellene nem tudok és  őszintén szólva nem is akarok tenni. Élek, gyötrődök, gondolkozom, vacillálok, szeretek, átgondolom, az agyamat meghallgatom, a szívemet érzem...és mindig ugyanarra jutok. Két boldog percet is úgy elraktározok, hogy évekkel később is előtudom venni, és ugyanaz a boldog érzés fut végig a testemen, mintha visszacsöppentem volna a múltba, és újra átélném azt a pillanatot.

Bárcsak belebújnál egy kicsit a  bőrömbe, és éreznéd, látnád amit én, tudnád a gondolataimat, és megértenéd, hogy miért van ez az egész...és, hogy amit mondok, mennyire komolyan és eltökélten gondolom. Értenéd ha szomorú vagyok, és könnyeznél a  boldogságom láttán...

Bárcsak teljesülne egyszer, amiért ennyit  harcolok...hisz ajándék, hogy megismertelek...

a gyomrom remeg, a megérzések kavarognak, nem tudom mit érzek, mindenesetre rosszat?! vagy változást?! a változás jó dolog....egy kihívás! az ember fél tőle, és ugy érzed, mintha egy szikla tetején állnál, és nem mernél leugrani, pedig tisztában vagy vele, hogy csak a vízbe ugrasz, semmi nem fog történni, az adrenalin szinted meg nő, az első ugrás után , már nem akadályként veszed, hanem élvezetként könyveled el. Ilyen a változás is, legalábbis nekem...félek, várok, töprengek, elméleteket generálok, elképzelem.és nem a várt formát hozza, sokkal jobb, és sokkal könnyebb mint azt valaha is elképzeltem...csak kivárni...az a nem könnyű! Általában senki sem szeret várni.Valaki türelmesebb, valaki toporzékol, annyira felőrli a  várakozás menete...de lényegében senki sem szereti. 

Várok, várok...már mióta várok?! nagyon régóta...hogy ennek mi lesz a  vége? meghozza e a várt gyümölcsöt? nem tudom...eddig kitartóan álltam a sarat, kisebb nagyobb  hullámvölgyekkel, de most már a legrosszabb állapot lépett fel ami létezik ebben az esetben....egy szóval: semleges! amikor nincs düh, nincs boldogság, nincs harag, nincs ábrándozás...helyette van a váll vonogatás, az "ez van" effektus... a beletörődés, a küzdés hiány...valahol rossz...de nem azért alakult így, mert ezt aakrtam, h  így alakuljon, hanem mert Ő ezt szerette volna... nem a kitartásomat táplálta, támogatta, hanem inkább a kiltásán próbálkozott...milyen szomorú...de lehet, h sikerült neki...

értelme mennyi volt? sokat tanultam belőle, megtaláltam az ideált, láthattam, hogy van másik felem, csak sajnos mégse kaphatom meg... egy kicsit élhettem egy olyan érzelmi világban, amit mindig is elképzeltem magamnak, megálmodtam, és egyszer csak valósággá formálódott.csodálatos volt! felemelő érzés, találkozni azzal az emberrel, akiről tudod, h  ő másik feled!összeilletek tényleg mint egy puzzle...csak sajnos az egyik puzzlenak leszakadt a sarka, mert mégsem úgy alakult, ahogy kellett volna... de a lelkemnek, hogy igenis létezik a tökéletes, borzasztó jó érzés. az, hogy nem vele fogom leélni az életem, az már kevésbé...és sajnos bekövetkezik az a nem fair elméletem, amit pár posttal ezelőtt kifejtettem.

Senki sem mondta, hogy ez élet könnyű...

akkor érzed valójában, hogy mit is érzel legbelül, mikor már nincs...mikor elhagy, ott hagy, eldob magától...persze más az ha valaki meghal, mert róla tudod, h  ő elment, örökre, nem jön már  vissza, csak emléke él szivedben....de más az, amikor él, tudod, hogy jól van,és tudod azt, hogy a kialakult rossz helyzetért te vagy a hibás...elrontottad, jóvá tennéd, de még sem lehet...amikor haladtál egy úton, de  kibicsaklott a lábad, és mire végre felálltál a fájdalmadból, besötétedett, és rossz fele mentél....nem szándékosan tértél le az útról. bepánikolsz, kapkodod a levegőt, hogy mégis hogy jutsz vissza a helyes útra?! igazából fogalmad sincs, hogy merre menj...várod, hogy hátha jön valaki aki segít....néha  néha találkozol is jó akaróiddal, de még mindig nm tértél vissza arra az útra, amin elindultál.

Én most nagyon eltévedtem az erdőben, félek, mert egyedül vagyok, félek mert hideg van, és visszaszeretnék térni.ha visszapörgetném az időt, sokkal jobban figyelnék a lábam elé, hogy mégis mire lépek....sokkal körültekintőbb lennék, sőt mivel látom, hogy besötétedik, inkább megállnék, hogy majd a világosban folytassam a helyes utamat. most sötét van.nem tudom, hol vagyok. ha kivilágosodik, akkor is csak bolyongok. nem találom az utamat. minden vágyam visszatérni rá, minden vágyam....

Vannak olyanok, akik bárkit képesek szeretni, csak had szeressenek, mert szeretni jó. Vannak olyanok, akik tudják, hogy szeretni jó, de bizalmatlanságuk, félelmük, visszafogja őket abban, hogy szeressenek. Vannak olyanok, akik csak azt szeretik, ha szeretik. Élvezik, hogy szeretetben ringatják őket, pedig ők ezt nem viszonozzák. Vannak olyanok, akiket kifejezetten taszít a másik szeretete, és közeledése konkrétan undort, hideg rázást, és menekülést eredményez.

Összességében szeretni jó, és szeretve lenni is.

nah mármost...én vagyok az a speciális eset, hogy szeretek szeretni, ha engem is szeretnek, de nem merek szeretni, addig amig engem csak kedvelnek...majd ha nem szeretnek de én már nagyon szeretek, akkor megijedek, hogy elringattam a másikat a szeretetben, szóval akkor ő csak azt élvezte,hogy szeretve jó lenni, de ha engem valaki szeret, viszont en nem szeretem, képtelen vagyok abba a hintába beültetni...lehet, hogy valójában ez nem egy speciális eset, csak én érzem magam nagyon kiváltságosnak, sajnos nem a jo értelemben...

viszont a legrosszabb, amikor nem mersz szeretni, mert nyomja a szívedet, egy olyan múltbéli trauma, amit félsz kiadni magadból, pedig lehet, hogy az lenne a titok nyitja, ahhoz , hogy jól érezd magad a  bőrödben...amikor egy acél várat építesz magad köré, aminek egy 1 mm es kulcslyuka van...és ha azon képes valaki belátni, már próbálod elüldözni onnan, hogy nehogy fény derüljön a legféltettebb titkodra...én szeretnék azon a kulcslyukon benézni, sőt a kulcsot beletenni, elforgatni, bemenni....rendet tenni, tisztára tenni a váron belüli udvart, kinyitni a kaput, és a napot, az életet belevinni..elkezdeni felépíteni azt, amit egyszer régen valaki, nagyon összekoszolt, ott hagyott, elhanyagolt, és bezárt....de hol van az a kulcs? igazából tű a szénakazalban...és már a széna felét átpakoltam, remélem nem gyújtja fel senki, hogy ne tudjam megtalálni....vagy lehet, hogy éppen az lenne a megoldás?és egyszerűbb lenne megtalálni? hisz azt a tűt, a tűz nem képes megsemmisíteni......?!

el jött az a pillanat, amit sosem akartam..az a pillanat, amitől mindig is rettegtem...elrontottam, hibát csináltam, kijavítani sajnos nem lehet, legalábbis a jelenlegi helyzet szerint..

aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok gonosz, nem tudnék senkinek sem ártani.nem vagyok önző, és örülök, ha másnak boldogságot tudok okozni. szeretem a szabadságot, és nehezen viselem, ha valaki beosztja az időmet. ez lehet, hogy nem jó tulajdonság...de alapvetően mindig figyelek arra, hogy mást ne bántsak meg. sajnos, mint most is, belecsúszok, hogy akaratomon kívül, megbántom azt az embert aki a legközelebb áll hozzám....cselekedtem, rosszul, ahelyett, hogy előbb  gondolkoztam volna....tény.elrontottam. viszont annak a híve vagyok, hogy mindenki kaphat még egy esélyt. én is mindig mindenkinek adtam...ha elrontotta, megoldottuk, mérges  voltam, de nem bántottam meg. mindig volt egy újabb esély, hogy bizonyítson. mert ezt mindenki megérdemli. Aki embereket öl, gyerekeket molesztál,  és még a végtelenségig tudnám sorolni, hogy mennyire durva dolgokat követ el, büntetését megkapja, és utána kap még egy esélyt arra, hogy újra kezdjen. azokat amiket elkövetett már jóvá nem tudja tenni, a z  áldozatait nem tudja visszahozni, de lehet, hogy megbánja, és rájön , hogy többet ilyet nem követ el...

nálam ez az eset nem áll fenn...nem öltem meg senkit,  nem csaltam meg, nem bántottam..."csak" egy rossz szituációt alakítottam ki, ami miatt most teljesen felborult az eddigi megszokott életritmus...

rettegek, hogy elveszítem, én nem akarom... még így se, hogy megbántott, és olyan szavakat és mondatokat  vágott a fejemhez, amitől szörnyen sír a lelkem. és amitől felmerült az a gondolat, hogy az elmúlt több mint egy év  egy hazugság volt? akkor miért érdemes küzdeni, vagy egyáltalán létezni...

én nagyon remélem, hogy soha többet nem fogok senkit sem szeretni. a szeretet, a szerelem múlandó, viszont elmúlása hosszú ideig fájdalmas. nehezen tudok szerelembe esni, nehezen engedek magamhoz közel bárkit is, de amikor közel engedem, jön a csalódás , a rácsodálkozás, hogy hogy fordulhat ki magából az az ember, akit eddig szerettem?! ennyire vak voltam, vagy ennyire jól színészkedett? felesleges is ezeken gondolkozni...

de ilyenkor egy dolog van, ami mosolyt csal az arcomra..az égre nézek, és tudom, hogy egy ember mindig szeretni fog. Ő úgy távozott az angyalok közé, hogy nagyon szeretett. 

lehet, hogy a csillagjegyemből(ikrek) adódik, vagy csak egy önismereti képzésen kéne részt vennem, de valahol megőrjít, hogy ha bizonyos kérdéseket felteszek önmagamnak annyira csapongó válaszok és gondolatok képződnek a fejemben, hogy sajnos nem tudom már eldönteni, hogy mi a normális és helyes út...és megijeszt, mert az okát sem tudom eldönteni, mert nem tudom, hogy igazából melyik válasszal magyarázzam meg magamnak, amivel letudnám nyugtatni a kedélyeket legbelül...

több ezer karaktert üthetnék most le, hogy ezt kifejtsem de nem  biztos, hogy van értelme. Valószínű, hogy az a legnagyobb  probléma, hogy lelkileg zaklat fel az, hogy 25 évesen nem értem el azokat az általam kitűzött célokat, amit kis gyermekként elképzeltem. hogy mi is motoszkált akkor a fejemben? hogy már a saját életemet fogom élni, és az esküvőmhöz közelítek....de ezek az álom buborékok a fejem felett mára már szét durrantak...mert az akkor elképzelt gyönyörű szép messzinek hitt álomvilág eljött, benne élek, és ezt úgy hívják, hogy a jelen. a most. Még nem tudtam elkezdeni a saját életemet, nincs párom, és ezáltal nincs kivel tervezni a közös jövőt, a fehér ruhát, és hogy mi legyen az esküvői menü...ez nem is egy olyan nagy probléma, de amit mondjuk 15 évvel ezelőtt elképzeltem, az abszolút romokba dőlt. Persze ez nem kudarc, mert az élet sosem olyan, mint amilyennek elképzeljük, de legbelül szomorú utólag úgy visszagondolni ezekre az ábrándokra, hogy hamis illúziók voltak...és lehet, amiről most ábrándozok, 5 év múlva egy ugyanilyen hamis illúzióként fogom látni.. olyan dolgokban hittem, és lehet, hogy most is olyan dolgokban hiszek, ami abszolút átverés volt a számomra..

Persze mindig is egy álmodozó lány maradok, hiszen ezek az elképzelt szituációk boldoggá tesznek. elég ellentmondó nem? álmodozom, hogy  boldog legyek, amiről tudom már a gondolat pillanatában is, hogy egyszer fájni fog...kicsit önmarcangoló folyamat, mégse lehet, abba hagyni...függőséget okoz, mint a cigi, a kávé, mint minden berögzött szokásunk...

Lehet, hogy ez most nagyon önsajnálóan hangzik, de nem erről van szó....csak mindig minden miértjét keresem. Az, hogy mennyire találok rá választ?! maradnak kérdőjelek, de ezek egyszer az idő elteltével ponttá változnak. Megérkezik a felvilágosodás, a válasz. most is lenne olyan kérdésem amire még nem tudom a választ. miért pont Ő? miért láttam? miért támadt fel bennem akkor az az érzés? miért beszélgettünk?miért találkoztunk?miért mélyült el? ezekre mind egyszerű lenne a válasz HA arra megtudnám kapni a választ, hogy miért nem dönt?miért nem vállalja fel?miért nem ad egy esélyt? hát nem lenne ugy minden egyszerűbb?!  miért menekül a boldogság elől?miért nem a szívére hallgat?

miért kell 25 évesen az etalon emberrel találkoznom? ez így igazságtalan, főleg, hogy ilyen rögös az út felé....de nem adom fel!

Érdekes dolog, hogy amire nem akarunk, nem szeretnénk emlékezni, azt egy dobozba tesszük...ezeket a dobozokat az életünk során halmozzuk, és próbáljuk a legelrejtettebb pontokra tenni, hogy még véletlenül se vegyük őket észre..persze felvetődhet a kérdés, hogy ha ennyire fáj akkor miért nem dobjuk ki egyszerűen őket?! én valahogy azzal magyarázom ezt, ha kidobnám, akkor személyeket sértenék meg vele...inkább elrejtem, és hagyom, hogy porosodjon. Viszont vannak olyan váratlan helyzetek, hogy belebotlasz ebbe a dobozba, mert már el is felejtetted, hogy mi van benne....ülsz felette, gondolkozol, hogy kinyisd vagy sem...forgatod, rázod, tapogatod...aztán már rémlik, hogy ha kinyitnád akkor mivel is találkoznál...még jobban eltöprengsz ki nyisd, ne nyisd...akkor már tudod, hogy az egy seb, és a te kezedben van a döntés, hogy fel tépd vagy sem...igazából nem tudod eldönteni, hogy mennyire érint mélyen....végül próbára teszed magad, és kinyitod..először a benne rejlő dolgokat egyben nézed, és látod a személyt, akihez kapcsolhatod...aztán apró részecskékre szeded, hogy minden egyes darabját megvizsgáld.és közben konstatálod, hogy ez igazából egy fájdalmas pillanat, és feltépted azt a sebet amit nem biztos, hogy kellett volna...de minél többször téped fel, annál erősebbé teszed magad.de ez abban a pillanatban nm vigasztal, ez már csak egy konklúzió..

Hihetetlen, hogy mennyi minden belefér egy dobozba, és az a doboz sok sok év után is tárolja...illatok, emlékek, levelek..arra a pár percre visszacsöppensz a múltadba. Ha fáj, ha boldog mégsem pakolsz ki belőle, hogy a mindennapjaidat ismét végig kísérje...pár perc időutazás után összepakolod a doboz tartalmát, visszazárod, és visszateszed ugyanoda, ahol megtaláltad. Visszacsöppensz a jelenbe, és sírsz, mert fájt, de valahol örülsz, hogy pár percig részese lehettél, olyan örömteli dolgoknak is, aminek régebben lehettél a részese.

Ezeknek a dobozoknak meg van a varázsa, a fájdalma, az öröme...bármennyire is nem akarunk rá emlékezni, a szívünk mélyén jól esik néha belenézni...méretüktől függetlenül, rengeteg minden belefér...!

az idei szilvesztertől inkább elvárásai voltak az upper east side lakóinak...babona, emlékek, és az újdonság varázsa övezte ezt az éjszakát...Ivy, Dan csókjára vágyott éjfélkor, Dan próbálta elfelejteni a tavalyi megalázást, Vanessa is párja karjaiban akarta az éjfélt megérni, S. pedig a reménytelen szerelmét szerette volna látni...ügyesek vagytok manhattani fiatalok, végülis mindenki elérte azt, amit szeretett volna....még Gorgina Sparks is megjelent éjfél után, de mindenki kedvesen üdvözölte, miután vágyaik beteljesülése megtörtént...

persze a szilveszterből kiindulva, még egy nagy rejtély, hogy mit hoz ez az év....2012-t az események sokasága jellemezte....barátságok mentek tönkre, majd alakultak helyette újak.....kapcsolatok, szerelmek bontakoztak ki, és mentek tönkre..őszinte mentes szerelemből lett házasság, majd gyermek születés...a fényűzés, néha néha brooklyni szintre csúszott, de mindenki próbálta a legtöbbet kihozni, az adott helyzetekből...

hogy vajon mit hoz a 2013? Remélhetőleg még több boldogságot, sikert, beteljesülést, összetartást....

megint írhattam volna 13.-án de nem volt rá energiám....most viszont valahogy azt éreztem, hogy "tollat kell ragadnom"...érzékeny pillanataim egyikét élem át, amihez nyilván rásegít a  női biológia undoritó hatása....gyűlölöm...de ilyenkor a világ ellened fordul, a szeretteid ellenségek, és önmagaddal sem vagy jóban. Kifordulsz a hétköznapokból, és azt érzed mintha a gonosz uralná a gondolataidat, az érzéseidet...mintha az ördög tesztelne.tudatában vagy, hogy ezek téves eszmefuttatások, még sem bírod abba hagyni....a  pisztácia evést sem lehet, de az legalább jó dolog...

Meglepődik még valaki ha azt mondom, hogy érzelmi bonyodalmam, a mindenség sokasága öntötte el azt a diónyi agyamat? nem....aki ismer, az már meg sem lepődik, csak bólogat, hogy Serena te nem változol....

Tisztában vagyok az érzéseimmel, tisztában vagyok a célommal, de ehhez sajnos egyedül kevés vagyok....ez elszomorít, és kétségbe ejt...amikor kisgyerek vagy, sok mesét hallasz a hercegről, aki fehér paripájával bóklászik az erdőben, próbák hadát teszi meg, h megkaphasson Téged, és boldogan éljetek, amíg csak lehet....

A fehér herceg meg a paripa, vonzza magával a fehér ruhát, és a hetedhétországra szóló lakodalmat...aha...hát ez egy szép történet, biztos létezik is, de nem nálam....bár még lehet! mert arról is olvashatunk a mesékben, hogyha megtalálod az igazi Hercegedet, akkor azt érzed, zsigerből ordít a tested, a lelked, minden egyes molekulád, hogy Ő az...na Ő az...ebben is sokan nem hisznek, pedig ez az érzés tényleg létezik..és mi a legrosszabb?amikor a tested hiába ordít, nem kapod meg....és meg sem fordul a fejedben, hogy akkor lehet h nem is ő az?! mert még mindig kitartasz amellett, h de Ő az....és tudod, hogy ez nehéz menet lesz...vagy így vagy úgy....de iszonyat nehéz! Főleg akkor, amikor olyan a múltad, hogy csak sírni tudsz rajta....nem azért mert sajnálod magad, nem azért , hogy más sajnáljon, hanem azért mert tényleg szomorú és tényleg elkeserít....amikor azt várod az élettől, hogy most már kompenzáljon...mert szükséged van rá!de nem.....még egy kicsit megszenvedtet....

és mi van ha az élet nem adja meg azt a  mámort, hogy az általad gondolt Herceget , nem adja oda?!

az para....két  véglet van ilyenkor...tökéletesre fejleszted az egyedül élést, a magány a barátod lesz, és nem az ellenséged. Amikor az alkalmazkodás képessége egyre jobban távolodik el a jó tulajdonságok listájáról,és megszokod, hogy neked soha senkinek nem kell megfelelni, és ezt elvárod, hogy mindenki viselje, mosolyogjon mellé...

van a másik véglet...beletörődsz, elfogadod...nyitott leszel a világ felé, és olyan hamis érzéseket táplálsz idegen férfi felé, ami felemészti majd a lényed...amikor szereted majd, hogy szeretnek, de te legbelül tudod, h a tökéletestől az az ember olyan messze van mint makó jeruzsálemtől...amikor úgy fekszel le aludni, hogy minden este eszedbe jut a te Herceged, elejtesz egy könnycseppet, és visszatérsz a valóságba, és hallgatod a hamis érzéseiddel táplált párod halk szuszogását, aki szegény büszkén feküdt le aludni, azzal a felemelő érzéssel, hogy neki van a legtökéletesebb párja...de te tudod, hogy tökéletes nem vagy...sőőt tisztában vagy vele, hogy átvered..és miért?h ne maradj egyedül....a legrosszabb esetben szülsz neki gyereket, és csak annak örülsz, hogy ő boldog....undorító..

végűlis mind a két esetben szenvedsz, önző vagy, csak sajnos az utóbbiban nem csak magadat kínzod, hanem egy ártatlan szerető embert is, akinek a szívét-lelkét olyan szinten megalázod, hogy semmi csodálkozni való nincs rajta, hogy ha fény derül lelked legféltettebb ocsmányságaira, akkor utána egy lelki sérült embert engedsz a női társadalom tárházába...akit lehet, hogy nem megérdemelt módon fog viselkedni női társaiddal, de te tetted ilyenné, és ezzel a saját nemedet gyaláztad meg...

de aztán megnyugtatod magad, hogy te is azért lettél ilyen szívtörő, mert rajtad is átgázoltak...és áldozatok mindig vannak, nem szándékosan spécized ki magadnak, ő  volt rossz helyen, rosszkor...egyből enyhül a lelki ismeret furkdalásod...és könnyedén tovább lépsz.

én melyiket választanám? most nem éppen józan ésszel, de azt hogy inkább maradok egyedül....én már gyászoltam, engem már aláztak meg, én nem akarok senki lelkivilágán átgázolni azért, hogy a biztonságérzetem a maximumon legyen...viszont, el tudom képzelni azt, hogy a magány nem válik a barátommá, és sok idő elteltével, jól fog esni, hogy valaki nőként tekint rám...hogy valaki meglátja azokat a jó tulajdonságokat, amit amúgy nem neki szántam, de mégis neki maradt...és pontosan tudni fogom és érezni, hogy nem ő az...és kezdődik, hogy a Herceg fog a fejemben járni...és jönnek a könnyek..és jönnek a hazugságok..a falsch érzelmek, a boldogság megjátszása...

nehéz ez...én nem így képzeltem el az életemet mikor még a gondtalan gyerekkoromat éltem...később is ugy vélekedtem róla, hogy egy normális úton fogok haladni. de nem azon haladok, viszont próbálom belőle kihozni a legtöbbet...hogy értékeli e a Hercegem, hogy én ilyen vagyok?! a Hercegem szemét bekötötték azon a lovon, és kóborol....es tudja, hogy az idők végezetéig képes lennék várni....

hm, hát ennyi gyerekek. Serena ma kicsit szentimentális volt.

xoxo

JÓÓÓÓÓ napot uppereastside!

Az elmúlt hónapok csendje, azt jelenti, hogy mindenki nagyon elfoglalt, és mindenki a boldogságában, problémáiban, mindennapi teendőiben úszik Manhattan nyüzsgő életében....

Mert a tavasz mindenkinek meghozta azt, amire -ha tagadja is-, de mindig vágyik az ember....társat!Dan szerelmes mint egy kis gyerek, boldog, mindennapjait egy olyan lány tölti ki, aki csillogó, huncut, kis pimasz szemekkel színesíti napjait, estéit, hétvégéit....Ez az Dan, jó látni, hogy kimásztál az alkohol mámoros gödörből, és nem a pohár alján keresed a boldogságot! Az csak tüneti kezelés....

Olívia teljes mértékben párkapcsolatának szenteli az életét....a vad feminista, aki egyedül minden harcot leküzd, és az  ő útjába semmi nem állhat, a kitartó nő, életébe végre beengedte a férfit....a világgal bármikor szembeszegülő nő, visszavett vérmérsékletéből, és most hagyja, hogy egy férfi a tenyerén hordozza....Ez az Olívia, néha nem rossz  nőnek lenni! most már te is láthatod! jó valakihez hozzá bújni az  ágyba, még akkor is ha esetleg nem hajtja le a WC deszkát, és esetleg többet tud a motorblokkokról mint bármi másról.....Férfi!

Blair több vasat tart a tűzben, és sajnos segíteni rajta senki nem tud....szenved, örlődik, toporog...Blair, a boldogságod a legfontosabb....a szívedre hallgass, és ne  a pro-kontra listát írogasd át mindennap.....mi szeretünk így is, de magadat károsítod....az életed olyan lesz, mintha citromlével innád a kávét....fos(ató)

Vanessa! a mi bohókás, férfi faló, ártatlannak kinéző, nadrág pecér Vanessánk megállapodott! küzdött, harcolt, kitartott a hercegéért, a szerelmet várta...és láss csodát kopogtatott az ajtón! V. abszolut a komolyodás útjára lépett...a mi kicsi Vanessánkból még a  végén felnőtt  nő lesz?!....hihetetlen!

direkt hagytam a végére a legszerencsétlenebb egyedünket....akinek mindig problémás az élete...SERENAAA! ki gondolta  volna?! S. belebonyolodott egy olyan kapsolatba, amit semmiért nem adna fel...Érzi, tudja, hogy végtelen kitartása és türelme nem véletlen...persze néha besokal, néha úgy érzi, hogy ő a világ legnagyobb majma, de aztán letisztult fejjel rájön, hogy más nem kell...és boldog így is. és mivel véletlenek nincsenek....S. reméljük, hogy lassú víz partot mos...és  boldogságod megtalálod!

és persze nem csak a mi főszereplőinknek volt esemény dús az élete...Dan öccse megházasodott, gyereke született...a leggyerekebb gyerek felnőtté vált.vagy csak ez látszat? lehet h a szíve mélyén úgy gondolja, hogy ha visszapörgetné az időt,akkor már nem így alakítaná az életét?sajnos ez már késő bánat...a gyerek sír, a feleség hisztizik....az  új élete már nem csak a gondolatok tengerén, hanem fizikálisan is itt van...kézzel fogható, szemmel látható...hajrá kisöccs!te akartad!

Viszont van ami soha nem változik.....van, aki ugyan úgy él, és semmi különös dolgot nem tud felmutatni....az nem más mint Carter. Ezzel a névvel úgy gondolom, hogy mindent elárultam..

Nagy vonalakban ez az elmúlt néhány hónap...összeségében boldog, szexszel teli, persze nem probléma mentes, de egész kiegyensúlyozott élet van Manhattanban.

Hajrá srácok! Don't war, make love!

xoxo

Serena tegnap a névnapok halmát ünnepelte..vagyis egy névnapot, de végletes érzelmeket váltott ki a manhattani szőke alkoholistából...az egyik szeme sírt a másik nevetett...rég nem látott barátnője áthívta magához, hogy csapjanak egy görbe estét....sikerült....görbültek és gurultak lefele a whiskey-k....Serena, serena, most már ne igyál, mert ez kezd borzasztó lenni, amit művelsz...a magány?a szabadság vagy mi teszi veled ezt, hogy lazán nyúlsz a poharakért? ide már egy férfi kéne, aki kicsit visszább veszi az agarakat...de nem úgy áll a szénád S., hogy ez mostanában fog bekövetkezni, ugyhogy magadtól jöjj rá, hogy az alkohol csak mámorít...attól jobb nem lesz...:) hiába görcsölsz rá, hogy "szegény árva kicsi S." tudod, hogy akkor nem hozza az élet a kívánt dolgot....

xoxo :)

Jó józanodást kedves Upper east Sideorok...

A tegnapi napból hatalmas girl's night out kerekedett ki, aminek igen nagy visszhangja volt/van, ahogyan az várható.. S,B,O,V és egy bnőjük úgy döntött, hogy remek alkalom a tegnapi nap B és O szülinapjának megünneplésére, mivel csodás véletlen fojtán ők egy napon születtek.

Dan ugyan jelen volt, de I iránti kötelességéből kiadóan egy kortyot sem ihatott, igy nem tudta a szintet tartani a láynokkal és bizony a szokásos fékező szerepe sem volt jelen, mely mindig védte a lányokat a manhattani scandelous hírek elterjedésétől..Kicsi Dan már csak egy lányra vigyáz, míg a többivel rendesen elszaladt a ló tegnap.. VAjon mi történhetett egészen pontosan tegnap? Vajon milyen dokumentációk készültek? ( S tegnap megmutatta a fotozó tehetségét:))Vajon van egy leányzó is egyáltalán aki tisztán emlékszik mindenre? Monyók, ÜVEG pezsgők.. a lányok tegnap belehúztak...

O és B tegnap gonosz módon kikönyörögték, hogy Dan végülis elvigye őket egy józanító "vacsorára", szegény D.. A lányok csacsogtak, csicsegtek és vihogtak egész úton.. Dan nem ehhez van már szokva..Az élete sokkal nyugodalmasabb mostanság.Csak semmi Huberus az új  mottó! Vajon így is képes lesz elviselni a lányokat? Vajon mi lesz a lány csapattal Dan vigyázó szemei nélkül?

O tegnap korábban lelépett, és nem egyedül... Vajon mi történt? Kivel , hol, mikor, hogyan és miért?

Ez még kiderül..

Addig is  xoxoxo

I kno u love meee!:)

Tavaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaasz.....Serena felébredt teljesen!:DDD

Hát bizony ki mondta, hogy az élet egyszerű?:)

S és O mintha a felejtés ködjébe csöppentek volna bele hirtelen. Ülnek otthon és már nem csipog a telefon fél óránként, sőt óránként sem..Kivéve ha egymást keresik. Az upper east side kegyetlen és nem kivételez soha sem.. Kilógsz a sorból.. így jártál... Pszichológia tény, hogy azok akik közös vagy hasonló életszituációban vannak, jobban megértik egymást és több a közös a nevező.. Ez eddig oké is. Na de itt barátokról beszélgetünk kérem szépen! S és O tegnap visszavonulót fújtak és az MN group megalapítása után tartottak is egy igazi csendes MN napot. És ez senkinek sem tűnt fel.. Vajon azt hitték e többiek hogy együtt múlatják az időt és ezért nem keresték őket vagy azért mert a feledés ködje bizony ilyen?

Vajon megmaradnak ez a V O S D B I baráti kör vagy ezek a vátozások örökre átstruktúrálják manhattan habjának összetételét.. ?!

Mindenki eltűnik és a párjára koncentrál , ha újdosnág a kapcsolat. De vajon csak O és S érzik úgy , hogy egy barátság ettől fontos kéne hogy maradjon? Vajon megint csak a két fura csodabogár tud egyet érteni valamiben? Vagy ténlyeg igazuk van és ez tényleg furcsaságnak mondható? Örülnek ők a barátaik boldogságának, de ha ki vannak zárva a boldogság megosztásában, nos az egy barátságban a részükről főben járó bűn, pont úgy, mint a a titkolózás... Mikor tanulják már meg az emberek, hogy annak sosincs jó vége!? Mert az igazság mindig kibukik, és ha elhallgatjuk nem mi írányítjuk, hogy mikor.. Viszont ha kezünkbe vesszük a sorsunk alakítását megvárhatjuk a legjobb időzítést.... De az élet kegyetlen, ha azt a percet elszalasztjuk a vége biztos hogy teljes katasztrófa, mert a legroszabbkor a legszarabb helyzetbe kerülnek elő olyan dolgok, amik még rátesznek egy lapáttal az amúgy is roppant kínos helyzetre.

Nagy még meg nem válaszolatlan kérdések ezek kéremszépen.

Míg a válaszok kibontakoznak:

Addig is xoxo, I kno u love me!;)

aj jaj uppereastside....nem csak az időjárás rügyezik, de nálatok is forrósodik a hangulat....mindenki minden egyes porcikájával érzi, hogy jön a tavasz....itt a tavasz....csak a kérdés, hogy ki mennyire adja be a derekát ennek a csábításnak? Dan már beadta, ő megelőzte a tavasz zsongását...de Olivia, Serena, Carter...?!?! vajon Olivia feladja az elveit vagy kitartóan szépen bölcsen nem enged belőlük?! Serena vajon megzakkan az apáca életében, és elkezdi az áldozatait keresni?! Carter veszi a lapot, és elkezd játszadozni, vagy gyors visszavonulót fúj, megijedve a cserfes lányok viccelődésétől?! mindenesetre S. amennyire magányosnak és elveszettnek érezte magát, Dan sikeres felvilágosító estéjének köszönhetően rájött, hogy van itt élet, és izgalom....hát nem erre vágytál S.?

mindenesetre 1 nap telt csak el a 26-ból, ami már elég érdekesen fejeződött be...mi lesz itt egy hónap múlva?! a helyzet csak fokozódni fog, főleg, ha több ilyen estét tartanak a manhattani fiatalok, ahol nem olyan régi "sebeket" tépnek fel...ha a múltat hántolgatod, viseld is a következményeit...még a  végén S. dönt a vízválasztó kérdésben?! lesznek még itt meglepetések...

xoxo ;)

ajaj S. ne írd le a gondolataidat egy papír fecnire, mert azt  óvatlanul elhagyhatod, és mint tudjuk az uppereastside nem a titoktartásról híres....szóval a következőt találtuk:

"muszáj kiírnom magamból, mert senkit nem terhelhetek ezzel..vagy nem érti, vagy nem érdekli, meg különben is a problémáimat nem szeretem más nyakába varrni...a boldogságot kell megosztani másokkal, nem pedig a depresszív, negatív, magányos gondolatokat....nem mintha bárkit is érdekelne...26 nap...az elmúlt félév ritmusa megtörik, ezzel a 26 nappal...nem nagy dolog, de mégis elment, ami biztos volt..furcsa, ijesztő, de valahol egy próbatétel...egy vízválasztó..lehet, hogy sok kérdésre választ ad, és sok mindent eldönt...eldönt olyan dolgokat amiről nem beszélünk, nem foglalkozunk, de az idő eldönti...a kimenetele a dolgoknak?két esély....két szélsőség...a nagyon jó és a nagyon nem jó...26 nap eldönti, hogy a mérleg merre dől...az érzések is megmagyarázhatatlanok, a másik oldalról pedig nem tudom....nem tudom, hogy mi kavarog...ilyen amikor két ember makacs, és nem mondja ki,amit gondol.nem vállalják fel az érzelmeket, gátakat építenek, amit ha egyszer ledöntenek, akkor már nincs gond, természetessé válik az, ami eddig görcsösen védve  volt....úgyhogy, cselekedeteikben  látni, hogy valahol mit mondanának, de szavakban ezeket nem öntik....szerintem...aztán lehet, hogy a meglátásom semmi, és az egész nem úgy van mint, ahogy az, az  én fejemben kialakult...az a baj, hogy ez a kapcsolat megfogalmazhatatlan, és így a kérdéskörök melyek kialakulnak körülötte megválaszolhatatlanok...csak van..de lehet, hogy egy hónap múlva nem lesz, mert ez a 26 nap pontosan arra lesz jó, hogy megszakítsa...elválik, kiderül, mindenesetre, félek tőle...de nem szabad erre gondolni sem...addig kicsit visszavonulót fújok....bár ez senkinek nm fog feltűnni.most kapom vissza azt, amit én adtam állítólag..szar, de lehetne szarabb is..ezen hisztizni felesleges..mindenki letudja magában rendezni..én is..."

Hát S. te tudod...mindenesetre eltűnni kicsit, nem vészes, mindenkinek kell egy kis  idő, amikor magával foglalkozik...csak a magányod ne csúcsosodjon ki addig, hogy depressziós leszel...visszatérésed boldog és felhőtlen legyen...:)

xoxo

i know u love me

V végre megállapodott és boldognak tűnik, ami jó és barátait büszkeséggel tölti el. Egy gond van csak ezzel. Ha az ember a kavalkád közepébe egyszer bekerül, onnan nincs visszaút, de nem ám! Ez nem így működik upper east side-i körökben. Márpedig nem egy, egyenlőre meg nem nevesített hódoló kis játékának ért vége, mikor V végre lehorgonyozott.

Azt mondják a nők a legnagyobb intrika mesterek.. Hát a mi kis cofeeshopunk büszkén prezentálhat egy új V ellenes intrikacsoportot( a váratlan szövetségek...) mely igyekszik kellemetlen helyzetbe hozni V-t. De ő egyenlőre kitart..Vajon meddig kell elviselnie ezt a sok féltékenykedő intrikus mellékszereplőt?

Y is úszik a boldogságban, úgy tűnik a kamu házasság O gyűrűjével mégsem volt anniyra kamu.. Mely igen pozitív változásokat hozott lonely boy életébe, ami ugyan nehéz , és a leendő após meglehetősen keménymarkú, de Dan tud bánni az emberekkel.. Gossip girl nem félti többé a már nem is annyira lonely, lonely boyt! Ugyan a közös "tavaszolás" nem jött össze! De Dan, teher alatt nő a pálma!;)

O csendesen és továbbra is botránymenetsen éldegéli kis életét..Bár ha valaki ennyire csendes ott előbb vagy utóbb hatalmas változások következnek. Vajon mi a csend oka? A mindig mozgásaban lévő forgószélkisasszony figyelmét mi/KI vonhatja el ennyire? O, O vigyázz magadra.. Az upper east side-on nem létezik olyan, hogy titok.. Itt előbb vagy utóbb.. de biztosan kibújik a szög a zsákból.. Csak óvatosan a titokzatossággal.. Ez egy idő után kiváncsiságot szül..Ami találgatásokat és pletykákat valamint "nyomozgatást" és a "spotted" típusó szituációkat..Meglátjuk mit rejtegetsz...

Addig is:

xoxo I kno u love me!;)

Welll seems like little lonely boy spotted being not that lonely anymore. :)

Úgy tűnik a tavasz szele megcsapta az upper east side-od, míg S és B együtt romantikáznak idegen honban, Lonely Boy és V itthon romantikáznak serényen. Egyesek már most vitatják eme románcok hosszát, de mint tudjuk sokszor sok mindenkinek savanyú a szölő.. ÉS hát ezt bizony kompenzálni kell egy adag szenvedélyes, csípős féltékenykedéssel... Melyből,mint tudjuk sose elég..:) és az upper east side bizony nem idegen eme érzelmektől, vagy hívjuk inkább tulajdonságnak, megszokásnak, mert hogy ez már egyfajta divat, ha valaki kapcsolatba kerül valakivel feltétlenül rosszindulatúan kell hozzáállni.. Főleg ha saját vagy baráti szeméyles érdekekbe ütközik. na már most mivel a mi kis coffe shopunk egy nagy nagy "boldog" család, mindenki beleszól mindenki életébe és mindenkinek van köze(vagy volt, vagy lesz) egymáshoz..

Vajon mi sül még ebből ki? Intrika intrika hátán..féltékenység, nem várt szövetségek.. A levegő forrósodik és ez NEM csupán a tavasz lágy és kellemes langyos szele.

S és B miről maradtok le vajon még itt a végén?;)

I kno u love me!!xoxo

Jó estét UpperEastSiders...;)

Méltó valentín napot zárt manhattan krémje.... Vanessa úgytűnik végre vmi értelmes dologra irányította figyelmét. Annak ellenére, h a kígyó is ott kopogtatott az ablakon a mérgezett almával a kezében, sikerült azt nem leszakítania, így az ölébe pottyant a tökéletes alma, ami csak arra vár, hogy beleharapjon... ;)

Az este másik, valószínűleg tömegeket megbotránkoztató eseménye Dan és Ivy nevéhez fűződik... A poént nem lövöm le. Legyen elég annyi, h mindenki meglátja majd a saját szemével és eldöntheti, h marad-e az UpperEastSide-on, vagy esetleg felháborodva a Brooklyn-i csapathoz igazol...

Sajnos Serena és Nate nincsenek ráállva a Valentínnapi gyönyörökre, így a hétköznapok konzervatív talaján vészelték át a mai napot. Mondhatjuk h a jól bevált oltogatás ment egész nap, a jővőre nézve érdemtelenül ütötték el egymás idejét...

xoxo... YOUknowYOUloveME...

Azt hiszem épp itt az ideje, h fojtassam a múltheti nyáladzásom...
Nos ott tartottunk h vajon Dan most akkor kicsoda/micsoda?
Ámde az van, hogy ez (az) a sztori nem róla szól... legalábbis nem teljesen. Nem ő a lényeg, hanem az a kishölgy, akit tavaly nyáron megismert és észrevétlenül, nem szándékosan megmutatta neki a saját világát amely fenekestül felforgatta szerencsétlen csaj életét. Olyannyira mély benyomást tett rá, h miután a bajt érzékelve Dan augusztus közepén (kb egy hónap ismeretség elteltével) inkább távolságtartóvá vált, a mai napig gyötrődik... Namost a valóságban: "lány" 5 éves kb boldog kapcsolatban megismerkedik Dan-nel akinek az élete csupa játék és mese... ami persze nem igaz, mert éppen még mindíg azt a lányt siratta akit már jópár éve elvesztett, de azért ez meg az történik. Szóval "lány" megírígyli a történéseket. Úgy glja, az ő élete unalmas és ráadásul akivel az unalmán osztozik az nem is igazán szereti. Így úgydöntött feladja az elmúlt öt évet és nekivág az ismeretlennek. Két hét felhőtlen boldogságért vajon megérte? Ha engem kérdeztek, nem. Mert a "lány" még mindíg 7 napból 6 reggel kisírt szemekkel ébred. Mert azt glta, h neki is menni fog, h mindíg történjen vmi... Csakhogy mivel "5 éves" egy igazi férfi és az életbe többet nem látja, Dan pedig már kezdetekkor megmondta neki, h rá ne számítson igazából túl sokáig, így egyedül maradt. A barátnői családos emberek. Nincs neki más tehát mint munkába menni minden reggel, hangulatfüggően mosolyogni/nem mosolyogni Dan-re két hetente elárasztani Dant azzal, h ő mennyire szenved, a könnyeket visszanyelve érdeklődni, h mért nem lehetnek úgy, mint régen... Természetesen a hozzáállása ennyi idő elteltével nem normális. Ugyanakkor látni ezt a fájdalmat és kínt egyáltalán nem hangulatfokozó... Ezt a kis történetet csak azért írtam le, h esetleg mindenki tanuljon belőle... Ugyanis Dan is járt már ugyanígy, mint a "lány" és ugyanúgy is, mint mr. "5 év"... Azaz a korábbi három lehetőség közül, amit Dan szerepére feltettünk ("A "szürke hétköznap", az "újdonság", esetleg a szenvedő barátnélkül maradt deprssziós"), tulajdonképpen mindhárom megfelel. A kérdés csak az, épp melyik jön elő...
Egy dolog biztos. "hősünk" már megélte a fájdalmat, okozta is és pontosan tudja, mit jelent az. Ugyan az érzelmi fejlődésben ez a tapasztalat rengeteget segít, senkinek nincs joga ilyesmit okozni valakinek. Nincs rosszabb, mint éjszaka arra kelni, h hányingered van, úgy fáj a gyomrod, csak mert akit addig megszoktál, h ott fexik melletted, most foggalmad sincs hol van és mit csinál és ami mégrosszabb h kivel. Csak azt tudod, h semmi keresnivalód ezen a világon nélküle, a hajnalt várod minden éjjel, mert nem tudsz aludni és az éjjelt várod minden nappal, mert nem viselsz el senkit... csak fáj, de valóban, mintha kést forgatnának benned. És ha épp egyedül vagy hát zokogsz, mint egy ovodás, akinek elvették a játékát...

Uhhh... hát mindenkinek szép napot! xoxo...

P.S.: amúgy az élet teli van meglepetéssel. Egyik napról a másikra történhet vmi amitöl elhiszed (leglábbis egy ideig), mégis van remény, h nem csak egy nagy kibaszás az egész. Elhiszed, hogy várnak rád még szép dolgok, ami másképp nem is történhetne csak pontosan úgy ahogy eddig eljutottál...

Serena kiborult...baromira nem szereti ha feleslegesen küzd....nem szereti ha nem becsülik meg....S.már többször megállapítottad, hogy rendesnek lenni nem kifizetődő! legyél féreg, és tiéd a  világ....mikor tanulod már meg?!?! senkit nm érdekelnek a rendesek..ha őszinte vagy, az ijesztő...ha rámenős, akkor elüldözöl...ha túl szerénynek mutatod magad, akkor az esélytelenséget sugárzod...ha titkolozól, akkor hazudsz...akkor most mi a helyes?!...

....vagy majd egyszer valahol érvényesül a jing-jang elmélet? mindenki megkapja amit valójában megérdemel? csak azt nm tudja S., hogy hol ártott ő ekkorát, hogy átgázoljanak rajta, megszégyenítsék...?! valahol hibázott, hogy az élet ezt adta neki...pedig ha ilyet is tett, nem szándékos volt...és a sok szenvedés után, akkor most jön a jó? serena tudja, hogy amit várunk, az ugy sem jön...csak sodródni az árral...és egyszer valaki majd csak kihalássza a mára már megint unalmas hétköznapokból...

miközben S. megfejti az élet nagy igazságait, addig Dan beállt a leáldozók közé...szegénykém, szar lehet, ha figyelnek ;))) minden lépésed követve van kicsi Dan...és egy egy rossz lépésednek olyan súlyú következménye lehet, ahol kezdheted a gödrödet ásni....:)